METSZÉS
A szobanövények nem igényelnek rendszeres metszést. A tiszta, éles késhez, fás növények esetében a metszõollóhoz csupán különleges alkalmakkor nyúl a növénybarát. Gyakoribb beavatkozás a hajtáscsúcsok kicsípése vagy visszavágása annak érdekében, hogy a növényt erõsebb elágazásra kényszerítsük. A metszést legcélszerûbb kihajtás elõtt vagy virágzás után elvégezni. A nagyobb vágási felületeket faszénporral vagy méhviasz alapú sebkenõccsel fertõtlenítsük. Ha a növény tejnedvet tartalmaz, a metszési felületet permetezzük meg vízzel.
Ritkítás
Ha az ágak túl sûrûn állnak vagy egymást keresztezik, vágjuk le a fölösleges részeket. A vágási felületek mindig 0,5 cm-rel egy kifelé nézõ rügy felett legyenek.
Fiatalító metszés
Idõsebb vagy terpedt növényeket erõs visszametszéssel serkenthetjük új, erõteljes kihajtásra. Ilyenkor az ágakat hosszúságuk egyharmadára vágjuk vissza.
Ápoló metszés
Néhány lágyszárú növényen vagy cserjén természetellenes hosszú hajtások fejlõdnek. Ezeket bármikor tõbõl levághatjuk.
Visszavágás
Bokros növények vagy a koronás fácskák csak akkor õrzik meg szép formájukat, ha kiugró hajtásaikat haladéktalanul levágjuk.
Hajtáscsúcs kicsípése, kitörése
Az éppen meggyökeresedett erõs dugványok vagy fiatal magoncok jobb elágazás érdekében a hajtás csúcsi részét közvetlenül a legközelebbi levél/levélpár fölött eltávolítjuk.
Nevelés
Ha azt kívánjuk, hogy egy növény meghatározott irányban fejlõdjék, úgy rendszeresen metszenünk kell. Koronás fácska kialakítása céljából a kiválasztott fiatal cserje vagy kis fa valamennyi hajtását eltávolítjuk a vezérhajtás kivételével, és az oldalhajtásokból is csak néhányat hagyunk meg a korona közelében. Amikor a törzs elérte a kívánt magasságot, eltávolítjuk a hajtáscsúcsot. A megmaradt hajtásokat gyakori visszametszéssel serkentjük elágazásra. Belõlük neveljük a koronát.
Még mielõtt kidobnánk a fácskát...
Sokak számára nehéz kivárni azt, hogy egy kertészetnél vásárolt bonsai alany, vagy egy rossz állapotban lévõ fa megmentése után megjelenjenek az elsõ hajtások. Tudni kell azt,hogy a hazai fafajoknak szükségük van a teleltetésre. Náluk ez a megszokott, törvényszerû élettani idõváltozás. Tegyük fel, hogy eddig tulajdonunkban volt egy teljesen átlagos bonsai, ami különösebb törõdést és környezetet nem igényelt, például egy Fikusz. De rátaláltunk egy alakjában szép, de egészségi állapotában nagyon rossz fára. Miután szemügyre vettük, esetleg elvégeztük az általunk helyesen megítélt metszést, átültetést, néhány dolgot nem árt tisztán látni ezek után. Mire gondolok ilyenkor?
Ha nincs levélzet a fán, csak a kopasz ágak, akkor próbáljuk meg a kéreg alapján beazonosítani. Ez a legnehezebb mert sok fának igen hasonló a kérge...
Ha van rajta levél, akkor viszonylag könnyû a dolgunk. A levél alakja, egymáshoz való elhelyezkedése, mintázata, szélei, fénye, tapintása, erezete alapján keresgéljünk. Elõször a fa nevét és egyben fajtáját, aztán tudakoljuk meg, hogy mérsékelt (hazai)-, mediterrán-, vagy trópusi égövbõl származik a fa.
Ha mindez megvan, akkor nézzük meg, hogy az adott környezetre mi a jellemzõ és próbáljuk meg kialakítani az éghajlati tényezõket (pára, fény, hõmérséklet).
Miután ez is meg van, alaposan tanulmányozzuk át a fa igényét, viselkedését (növekedés, virágzás, fényigény, öntözés, páraszükséglet, tápoldat, stb.), és ezeket betartva helyezzük el a környezetébe a bonsaiunkat.
Mindezek után már csak türelemmel kell lennünk, hogy fácskánk regenerálódjon, és hajtani kezdjen. A legtöbben ekkor hoznak elhamarkodott döntést. Nem bírják kivárni, hogy hajtást hozzon, vagy úgy látszik a fán, elpusztult. Ne ítélkezzünk. Gondoljuk és nézzük át még egyszer, hogy helyesen cselekedtünk-e mindenben. Amennyiben igen és nem találunk okot, ez esetben egy nagyon kényes és sok odafigyelést igénylõ módon kell, hogy megállapítsuk él-e még a fa.